Tehát ezen a fesztiválon voltam az én kedvesemmel:
http://www.naplo-online.hu/fooldal/20090806_dorogdi_fesztival_szoke_andrassal
Tudni kell, hogy én ilyen jó fesztiválon, ilyen környezetben még soha nem voltam, és még soha nem éreztem magam ilyen jól.
Szerettem volna írni egy hosszabb beszámolót, de ezt elvetettem. Egyrészt azért, mert igen sok 18+ karikás momentum is volt benne, amit minekutána gyerekek is látogatják az oldalt nem osztanék meg :), másrészt pedig azért, mert rengeteg dolog így leírva nem jönne át, harmadrészt azért, mert ha leírnám az egészet, akkor én itt gépelnék két napot, annyi élmény ért. Így is elég hosszú lesz.
A helyről annyit, hogy Kapolcshoz elég közeli kis településről van szó, egy völgyben, a táj festői, egyszerűen én lepődtem meg a legjobban, hogyan nem száradnak ki, rothadnak el a fák és növények amerre lépkedek, mert annyi energiát szívtam a helyből ki, amennyi talán nincs is. A lényeg, hogy nagyon jól feltöltődtem.
Az emberek mind kedvesek voltak, mindenkihez hozzá lehetett szólni, mindenki mosolyogva válaszolt, megismertük viszonylag hamar a fél falut, és az ott bulizókat pillanatok alatt, rengeteg spontán társaság alakult ki. Volt finom termelői bor 600 Ft / liter, amivel bárhova beülhettünk, sehonnan nem zavartak el, hogy márpedig csak az itt vásárolt italt lehet itt fogyasztani, volt menü 650 Ft-ért, igaz kicsit menzás volt, de finom.
Az emberek hozzáállásáról szerintem legyen elég annyi, hogy nem teljesen szomjasan leültünk egy fagyishoz, ahol a kedvesem elöltött egy előtte vásárolt Krusovice sört. Utána felálltunk, és elkezdtünk battyogni sátorhelyünk felé, fél perc múlva rohant utánunk a fagyis kislány, hogy ez nem a Ti pénztárcátok, valaki megtalálta, és úgy látta Ti ültetek itt? A mienk volt, és csodák csodájára úgy kaptuk vissza, ahogy ott hagytuk, benne több mint 45e forinttal. Érik még meglepetést az emberek Magyarországon.
Rengeteg klassz program volt, roptuk a Tilos Rádiónál, ahol voltak tűz zsonglőrök, a tagok közül az első kettővel egész jól összecimboráltunk, tábortüzes főzőcskéztünk is velük este, voltak ajkai munkások, elmondásuk szerint Jézus ott dolgozott náluk a Targonca Trade Kft.-ben, voltak spontán gitározások és éneklések, csapatépítő és önismereti játékok, koncertek, filmvetítések, ahol három elég ütős filmet láttam, spontán esti "diszkó" a sátorhelyünknél, ahol mp3 -ról mentek a jobbnál jobb zenék (nem, nem tüc tüc, olyan végig nem volt sehol), gyerekeknek külön helyszín, ahol egész nap gyerek programok, és gyerekfilmvetítések, és még reggelig sorolhatnám.
Az egyik legaranyosabb az volt, amikor egy vidéki asszonykórus megérkezett, kirakták a kis pálinkát és pogácsát, és mindenféle nótázásba kezdtek, de átírt szövegekkel. Mindenki dőlt a röhögéstől, mert ilyesmiket énekeltek mint pl: Ha én gazdag lennék, felmennék Budapestre. Miután végeztek, már csomagoltak is volna, de az egyik gitáros cimboránk azt mondta, "Állj! most én adom a zenét." Elkezdte őket nótáztatni, majd csapatostúl elvittük őket a Klastrom romokhoz polgármesterrel egyetemben, de nem jutottunk el, mert inkább visszafordultunk a háromnegyed útnál, miszerint ott nincs árnyék.
Mezei virágot szedtem a cicámnak, akinek az unszolására több száz ember előtt átadtam azt az egyik énekeslányak két szám között, aki nem dobta el, hanem szépen bevitte magával a szinpad mögé, gondolom vízbe is tette.
Agyoncsaptunk annyi legyet, hogy egy kb fél méteres csíkot kiraktunk belőlük, és elhatároztuk, hogy jövőre légycsapó versenyt rendezünk.
Ugyanitt ül egy bajszos fickó, akivel szóba elegyedtem, akiről később kiderült, ő a helyi polgármester, és tényleg mindenki ilyen laza volt.
Szóval végig móka és kacagás, nagy bulik, nagy lerészegedések, semmi baleset, semmi atrocitás, hihetetlen milyen más világba csöppentem, mondom, ez volt életem legjobb bulija.
Ja, az még egy érdekes momentum volt, amikor ülünk a főkocsma mellett, gitározgatunk, majd egyszercsak odajön egy nő, aki ilyen kijelentés szintű kérés volt, miszerint maradjunk most csöndbe egy kicsit, mert ők a Duna TV-től vannak, és szeretnék felvenni még ezt a "felkonfot". Hát csak dőltünk a röhögéstől, és mi sem kellett több, rögtön mindenki rákontrázott, így hát dupla hangerővel gyújtottunk a következő nótára.
Megismerkedtünk egy székesfehérvári hentessel, remek figura, ő vitt el minket Székesfehérvárig. Hazafelé a vonat nagyon gáz volt, de ez már igazán nem a fesztivál bűne.
Az egyetlen zavaró momentum az volt, hogy nem volt polifoam szivacsunk, és sikerült a sátrunkat két kicsit nagyobb kövecskére felverni, így csak bizonyos pózokban lehetett aludni, de ez nem igazán bántott minket, mert csak egy este volt, amikor megébredtünk, és már nem akartunk menni sehova, ezért józanul aludtunk el.
Nos dióhéjban ennyi, de ennél azért jóval, jóval több volt, és így leírva nem is igazán lehet talán átérezni, de zseniális volt, nagyon sok élménnyel gazdagotdam, és rengeteget tanultam az életről az élettől.
Update: így visszaolvasva van néhány fogalmazási zavar, és helyesírási huba, nézzétek el, amikor visszagondolok erre az egészre, csak ver a szívem, és csak ontanám, csak ontanám....